Kisebbségi műsorok a tv-ben...
Magyarok itt és másutt.
Egyrészt örülök, hogy a hazánkban élő kisebbségek milyen szépen beszélik az anyanyelvüket. Őrzik hagyományaikat, éneklik dalaikat. Ami a legmegdöbbentőbb, hogy a gyerekek is beszélik őseik nyelvét, talán még nemzetiségi iskolába is járnak. Ez nagyon szép, követendő dolog!
És mi van azokkal, akik elhagyták az országot (itt most elsősorban a tengerentúlra kivándoroltakat értem)? Hmm. Egyrészt megértem őket, hogy a jelen politikai helyzet miatt letagadják magyarságukat, de mégis magyarok kitörölhetetlenül.
Vajon ha ők még beszélik is a magyart, akár törtséggel is, de mi van a gyerekeikkel?
Egyáltalán meg tudják mutatni az Amerikában élő magyarok leszármazottai, hogy hol van kicsiny hazánk? Vajon hány percbe telik, amíg rájönnek, hogy hol kell keresni? Nem tudom. Ha egy Amerikában élő honfitársunk véletlenül ráakad ezen blogra, szeretném ha megírná ide, az ő gyerekei vajon tudják-e, hol van hazánk, tudnak-e legalább 1 szót is magyarul. A magyar nyelv gyönyörű, amit leírunk, úgy is ejtjük, nem úgy, mint az angolok, ahol csak érthetetlenül zagyválnak.
Ha általánosítottam, elnézést kérek a nem érintettektől!
