tévéműsorok

Az utóbbi hetekben sok minden történt a hazai média berkein belül.

Megújult az Activity. Szó mi szó, nekem egyáltalán nem tetszik. Csiszár Jenővel semmi bajom, de a műsor az borzalmas lett. Futkosás, talán ez a legmegfelelőbb kifejezés. 2 perc alatt kell elmutogatni egy csomó dolgot, persze nagyon könnyűeket, vagy ellenkezőleg, nehezeket. Ez így nem érdekes. Hol van már az, amikor Koltai Róbert másfél percig rajzolt valami förtelmet. Tisztelem Őt, ezt nem is sértésnek szántam, így volt jó a műsor. Azon lehetett szórakozni, ezen nem.

Frei Dosszié. Na hát ez érdekes volt. Frei Támás most is egy frappáns témát talált. Csupán arra lennék kíváncsi, hogy hány szülő nézte a műsort. Mert hát nagyon elképzelhető, hogy az élelmes tinik szépen távol tartották a naiv szüleiket a tv képernyője elől, vagy más csatornát nézettek velük. Vajon hány szülő kapott ingyen színházjegyet aznap estére a hirtelen kedvessé vált gyerekétől, bocsánat tinitől -mert, hát ők már nem gyerekek, magukból kikelnek, ha annak hívják őket, csak hát úgy viselkednek- , mert általában undokak, bezárkóznak a szobájukba és merengenek az élet szörnyűségeiről tizenegynéhányévesen. Vagy esetleg este 9 körül hirtelen segíteni kellett a leckében, holott előtte soha...

Igazából szerelem. Jó filmre számítottam, tévedtem. Az események ezeregynéhány szálon futottak, majd végül találkoztak a karácsonyi előadáson, ahol még polip is volt. Összevisszaság, trágárság.
Na még ez megbocsátható lenne, de miért kellett beleszőni az eseményekbe a pornófilmforgatást? Ezzel akartak, az amúgy vacak minőségű filmjüknek hírverést csinálni? Mert hát tizenkettes kategória volt! Még, ha szülővel nézi is a gyerek, akkor sem való ez a hozzáállás.
Vajon hány családban kérdezte meg a gyerek: - Papa, azok ott miért pucérak?
Aki látta a filmet annak mindegy, de aki nem látta, annak a tanácsom: kihagyható film, gyerekes családoknak gyerekkel együtt nézni nem ajánlott. Habár, ami a Frei Dosszié utolsó tíz percéből kiderült...